Miért imádták annyian Trumpot?
Ha azonban Donald Trump-ra nézünk, úgy érezhetjük, ő következmények nélkül úszott meg mindent - legalábbis addig, amíg meg nem érkezett a koronavírus, ahol hanyagsága és a veszély lekicsinylése végzetesnek bizonyult az elnöki karrierjét tekintve.
Ám az exelnök mellett az amerikaiak mintegy 40 százaléka még mindig hűségesen kitart. Annak dacára, hogy mellette az ifjabb Bush cselekedetei visszatekintve már-már gavallérosnak tűnnek.
Vajon mivel tudta magának ennyire megnyerni az embereket? A politikatudomány számára ez a mai napig rejtély. Sokan a nép hűségével magyarázzák, amit a republikánus párt iránt érez, ám ez valószínűleg nem helytálló: többek közt Bush esetében sem akadályozta meg az elnök bukását.
Az Economist újságírója nemrég kutatást végzett a Trump szavazók körében a csatatér-államnak számító Ohióban, és azzal szembesült: ezek a társadalomszerűen szervezett, jól megfizetett és kivétel nélkül fehér bőrű építőipari szakmunkások voltak a legjobban meggyőződve Trump győzelméről.
Egyes történészek azzal magyarázzák a megrendíthetetlen Trump-bázis létrejöttét, hogy a milliárdos nem volt más, mint négyszáz év intézményesített rasszizmus összegzett eredménye. És ha ez még nem lenne elég, elsősorban a szégyentelenségével nyerte meg magának az amerikai népet. Valószínűbb azonban, hogy Trump értelmezéséhez inkább a médiatudomány eszközeihez kell nyúlnunk, hiszen a jelenség leginkább a rajongói kultúrával magyarázható.
A rajongói kultúra létrejöttének kevés meggyőzőbb jele van, mint az interneten keringő relikviák, amelyek mind az exelnök személyéhez kapcsolódnak. Ilyenek többek közt John McNaughton festményei, aki Trumpot krisztusi figuraként, szociorealisztikus Americana stílusban ábrázolja, számos giccses elemmel megtűzdelve.
De hasonlóan népszerűek Trump manga-képregény stílusú ábrázolásai, épp úgy, mint a Hollywood-i mozifilmek trailerjeire emlékeztető videók a YouTube-on, ahol Trump egyfajta akcióhősként védi meg Amerikát például a gonosz Obama ármánykodásával szemben.
Tény, hogy az amerikai történelem során nem csak Trumpról készültek rajongói alkotások, hiszen Obamától Reagan-ig rengeteg elnökért rajongott az amerikai közvélemény. Reagan például egyenesen a cowboy-t alakító amerikai színész archetípusából lépett elő elnökké. Mégsem hanyagolhatjuk el, hogy képes volt elkötelezett politikussá válni, és élete nagy részét politikai karrierjének szentelte.
Trump azonban már a legelején sem politikai programmal igyekezett megszólítani a tömegeket, ezáltal nyerve el a szimpátiájukat, hanem világsztárként gyűjtötte a rajongókat maga köré. Valószínűleg ez hát a magyarázat arra is, miért olyan megbocsájtóak a szavazók vele szemben - annak ellenére, hogy az imidzse és a teljesítménye között óriási szakadék tátong.
Galambos Dániel
