Mihez kezdtünk a váratlanul érkezett, sok szabadidővel?

A pandémia kezdetén 2020 márciusában nagy lassulásról számoltak be, ami sok szabadidőt eredményezett volna. Egyrészt nem rohannak az emberek, nincs sorbanálllás, a „kinti élet” szinte megszűnt. Most a régóta kívánt – idegeskedés nélküli – időt megkaptuk. Ezt eleinte még élveztük is, de már nincs így.

Ez az ”idő nélküliség” egyenlőtlen és igencsak megosztott. Másodsorban – eltérő okok miatt, de – kevesen élvezik. Sokan úgy élik meg, hogy ez kényszerszabadság , sokaknak csökken vagy kiesik a bevételük, sokaknak meg is szűnt. Ez óriási teher. Sokak számára már unalmas ez a sok szabadidő, bár nem is tanultuk meg, hogy hogyan használjuk ki, hogyan bírjuk ki.

Ez olyanoknak - például orvosoknak, ápolóknak -, akiknek éjjel-nappal dolgozni kell, több műszakban, kedvező is lehet akár. A családjaikra tudják fordítani az időt. A szülők, akik homeoffice-ban dolgoznak, a gyerekek mellett a háztartási munkákat is tudják végezni. Ez utóbbi főleg a nőket érinti.

A lockdown alatt többet aludtak az emberek, később keltek fel. Ezt onnan tudjuk, hogy nem 6 órakor indult a vízfelhasználás reggelenként, hanem jellemzően később, 9 óra körül. Általában több időt fordítottak a pihenésre az emberek, de sajnos a korlátozások miatt kevesebb fizikai kapcsolat jutott a tágabb családra, barátokra.

Viszont a telefonálások időtartama megnőtt. Az is logikus, hogy a közösségi médiára fordított idő is nőtt. A fiatalok sokkal többet ülnek a számítógépek előtt, Zoom-ot vagy Microsoft-alkalmazásokat használnak, és a privát kapcsolattartásra is ezt használják. Sokan sportolnak otthon vagy olyan munkát csinálnak meg, amit már régóta halogatnak.

Minden negyedik ember idegen nyelv vagy valami új dolog tanulására használta a szabadidejét.

A pandémia előtti mindennapi időgazdálkodás teljesen eltűnt. Ezáltal megváltozott az időérzék is. A hétköznapok ritmusa új fordulatot vett. Nyilván sokaknak tetszett, hogy akár egész nap a tv előtt ülhettünk, de ez nem tartott sokáig, új napi rutint kellett felvenni.

Határozzuk meg, és igény szerint osszuk be az időnket. A rend fontos: rendszeres étkezési idők, hánytól hány óráig dolgozunk, mikor tartunk szünetet, mikor megyünk pl. kutyát sétáltatni. Ezt talán a pandémia tanulsága is lehet. 2020-tól a homeoffice-nak és a céges munkaidőnek a humánpolitika és gazdaság terén is nagy szerepe van. Kevesebb munkaidőről és négy napos munkahétről folynak tárgyalások. Az emberek szeretnék, ha kevesebb lenne a munkaidő vagyis jobban meg lenne határozva pl. a gyermekgondozás, hozzátartozók ápolása vagy továbbképzés. Természetesen szükség van némi stresszre is, mivel ez stimulál és aktívabbá tesz bennünket. A hosszútávú ingerszegénység beteggé tesz bennünket. A kevés munka, a nem elegendő kihívás Born-Out-szindrómához vezet, amelynek hasonlóak a tünetei a kiégéshez.

Most várakozó állásponton vagyunk. Várunk egy olyan helyzetet, ahol minden visszaáll a régihez képest újabb, de mindenképp nem a megszokott kerékvágásba. Várjuk a koronavírus elleni oltási időszakot és várunk arra, hogy a családok, barátok újra találkozhassanak. Bizonytalanság van, csak várjuk, hogy mi történik a jövőben és hogyan tudunk tervezni.

Az időérzékünk felborult. Amikor egész nap alig csinálunk valamit, szinte semmi élményünk nincs. Így hosszabbnak tűnik az idő, lassabban jár az óra. Találnunk kell valamit, ami elfoglaltságot nyújt, amitől jobban érezzük magunkat és jobban telik az idő. Töltsük együtt a családdal, a partnerünkkel, a gyerekekkel az időt! Együnk valami finomat, alkossunk valami szépet, csináljunk valami különlegeset!

A normál hétköznapokba is jobban be fogjuk tudni építeni az időgazdálkodást. Az idő azt jelenti, ahogy az ember gazdálkodik vele és szabadidős tevékenységet állít be magának az egyedi időigénye szerint. Például én reggel tudok hatékonyan dolgozni, más bagoly-típus. Elképzelhető, hogy ha valaki esténként dolgozik vagy tanul hatékonyan, akkor többé senki nem szól neki, hogy reggel az irodában vagy iskolában kell lennie…

Ezt tesztelik iskolásokkal, hogy mi lenne a helyzet akkor, ha később kellene menni iskolába. Részben jó, mert nem reggel kellene órákat tartani, dolgozatokat írni, de hozzá kell tenni azt is, hogy a fiataloknak már nyolc óra körül aludni kellene menni. Egyelőre még a tömegközlekedés ütemezése ,valamint a közlekedés szervezése biztos fennakadást okozna ebben. De például a gyárakban, cégeknél a műszakok menetrendje javítható lenne ezáltal, illetve a dolgozók vezetői képességét fejleszteni lehet. Az iskolaidőt és a nyitvatartást is így lehetne igazítani, elosztani a munkaidőt.

Az időgazdálkodás kiszámíthatósága sok szép dolgot hozhat, pl. lehet sétálni, nem csak fogyasztani. A környezetre és a klímaváltozásra is jó hatással lehet. Az emberek hosszabban és jobbat tudnak aludni, újra felfedezik, hogy az alvás tulajdonképp egy jó és értelmes dolog. Sokat észreveszik most, hogy milyen fontosak a társadalmi kapcsolatok, mivel a rokonok, barátok hiányoznak. Csak reménykedni tudunk, hogy a mostani tapasztalatok hasznunkra válnak és szép dolgokra fordíthatjuk az időt, megnyugvás lesz után és újra nyugalomban élhetünk.