A jégvágótól az emberi vekkerig: különös foglalkozások a múltból
A vécésember
A XVIII. században még nem számítottak elterjedtnek a nyilvános vécék, ezért afféle “egyéni vállalkozók” nyújtottak ilyen szolgáltatást. Két nagy vödörrel a vállukon járták a környéket, akire épp rátört a szükség, ezeket felhasználva könnyíthetett magán.
Az emberi ébresztőóra
Mivel az ipari forradalom idején még nem létezett ébresztőóra, ezt a feladatot is emberek látták el. Az ébresztők végigjárták a környéket, és egy bambuszpálcával zörögtek az alvók ablakán. Ha azonban ez nem vezetett célra, szélsőségesebb eszközök is megengedettek voltak: például betrombitáltak rajta.
A felolvasó
Mivel a gyári munka többnyire unalmas és monoton volt, sok helyen felolvasót szerződtettek, hogy könyvekkel és újságcikkekkel szórakoztassa a munkásokat. Egy jó felolvasó olyan képességekkel bírt, mint egy előadóművész: erős, zengő hanggal és sok esetben színészi tehetséggel is. A munkások gyakran saját zsebből fizették, ezért azt is maguk választhatták meg, mit olvasson fel nekik.
A jégvágó
A jégvágók tetőtől talpig beöltözve dolgoztak. Óriási jégtömböket vágtak ki a fagyott tenger felszínéről, hogy aztán hűtőelemként értékesítsék őket, például élelmiszer vagy gyógyszerek tartósításához. A munka kemény volt, ráadásul gyorsan kellett elvégezni, hogy ne veszítsenek értékes jeget. Ezzel együtt megérte, hiszen a jég ingyen volt, a felhasználók pedig busásan megfizették.
Galambos Dániel
